Kerékpáros- és futóversenyek színesítik az edzésprogramot testvérével, Dáviddal együtt, akivel egymást segítik a felkészülésben, de a versenyen nincs kegyelem és testvéri szeretet.
Biatlonos-sífutónk azt is elárulja, hogyan látja az előző szezonbeli teljesítményét.

- Bevallom, régebben nem edzettem rendszeresen, inkább csak a versenyek előtt pár héttel készültem, de tavaly nyáron végigcsináltam egy elég komoly felkészülést, aminek szerintem meg is lett az eredménye azzal, hogy sikerült kijutnom a világbajnokságra, és ezzel teljesítettem a célomat. Az ifjúsági olimpián is szívesen ott lettem volna, de tudtam, hogy Panyik Dávidot nem sok esélyem lesz legyőzni a válogatókon, így a biatlonos kvalifikációról lemondtam, persze sífutásban is jó lett volna kijutni, de sajnos ott is lemaradtam. Persze ezt a lemondást egyáltalán nem úgy értem,hogy nem küzdöttem volna érte.

- Mi volt az idei versenyidény legjobb és legrosszabb pillanata a számodra?

- Azt gondolom, idén amit szerettem volna, azt nagyjából elértem. Szereplésem életem első világbajnokságán sikerülhetett volna jobban is. A lövészetben mindig annyi van, amennyit éppen kihozunk belőle, de a futásban adott, hogy ki mit bír. Én tudom, hogy körülbelül hogyan futok, ezért kicsit csalódott voltam a sprint szám után, mert a futásom magamhoz képest gyengére sikeredett. Az egyénin már összeszedtem magam, de hát sajnos talán ez kicsit a lövészet kárára is ment. Még soha nem indultam biatlon váltóban, nagyon szerettem volna kipróbálni azt is. Úgy gondolom, egy jó versenyt vívtunk a szerb váltóval.
A legjobb pillanat talán az volt, amikor már biztos voltam benne,hogy mehetek a VB-re. Valamint volt még egy pillanat, amire nagyon szívesen emlékszem vissza. Az EFNS-en tavaly 1.6 másodperccel csúsztam le skatingben a 3. helyről. Idén ugyanazzal a sráccal versenyeztem végig a 3. helyért. Gyakorlatilag hagytam, hogy vezessen, és én így tudtam pihenni, de sajnos az egyik emelkedőn összeakadtam egy idősebb versenyzővel és leszakadtam. Viszont még a pályabejárásnál kinéztem egy szakaszt, ahol nagyon jól tudtam menni a vége előtt, és ott visszazárkóztam rá. Utána a végén a célegyenesben egy óriási hajrában győztem le. Ez valami csodálatos érzés volt!
Verseny szempontjából legrosszabb pillanat nem volt szerintem. Vagy, ha volt is, nem emlékszem rá, az ilyen pontokon igyekszem minél hamarabb túl lépni, elfelejteni és a következő versenyre koncentrálni.

- Hogy látod, miben rejlik az erősséged, és mi az amit fejlesztened kellene magadban?

- Legjobb tulajdonságomnak azt tartom, hogy ha van egy verseny mindig összeszedett vagyok.Tudom a dolgom, mindig minden a helyén van, nagyon odafigyelek arra, hogy semmit ne felejtsek el, és teljesen a versenyre koncentrálok, olyankor nem számít semmi más. A másik erősségem az akaraterőm. Ha valamit szeretnék elérni, azért nagyon tudok küzdeni. Lövészetben még van hova fejlődni.Tavaly nyáron inkább fizikai felkészültségre tettem szert, de ebben az évben igyekszem a lövészetet is hasonlóan fejleszteni. Az idei utolsó versenyen lőttem a legjobban, akkor 1-1 hibát lőttem fekve is, állva is az országos bajnokságon, ami szerintem biztató. Jövőre nagyon szeretnék már egy 0-0-t lőni legalább egy versenyen.Gyengeségemnek tartom még, hogy a felső testemre se sikerült túl sokat dolgoznom tavaly, ezen is szeretnék változtatni.

- Tudom, hogy nem tétlenkedsz a nyáron sem. Láttam, hogy testvéreddel, Dáviddal elindultatok többek között a Miskolc Maratonon, de kerékpáros versenyeken is részt vettél.

- Imádom a verseny helyzetet, ezért nyáron is figyelem mindig, hogy mikor van egy-egy futó vagy kerékpárverseny. Ezek mindig nagy sikerélményeket adnak, és segítik az önbizalmam, ami nagyon fontos. Futottam a Bükki Hegyi Maratonon, ahol abszolút 5. lettem, és egy szép kupát kaptam érte. Eredetileg félmaratonon indultam volna, de mivel aznap volt a Mountainbike Diákolimpia is, amin szintén szerettem volna elindulni, ezért csak 10,5 km-t engedhettem meg magamnak, mert különben lekéstem volna a másik verseny rajtját. Ott második helyezést értem el, majd másnap nekirugaszkodtam a Miskolc Maratonnak is. Sajnos ezeket a versenyeket megnehezítettte a nagy sár, hiszen előtte egy hétig csak esett az eső.Ott ismét a dobogó második fokára állhattam.
Elindultam még a Szilvásvárad Maratonon is, de azt sajnos fel kellett adnom, mert a biciklim a nagy sár miatt használhatatlanná vált. Nem volt se fékem, se váltásom, és még sorolhatnám. Versenyt még sose adtam fel, ezért ez kicsit megviselt. Bosszantó is volt, hogy a technika meghalt alattam.

- Kíváncsiságból megnéztem a Miskolc Maraton eredmény listáját. Meglepett, hogy a testvéreddel azonos időeredményt értetek el.

- Igen, tényleg egyforma eredményt értünk el. Láttam hogy katasztrofális a pálya, és egyébként is kicsit elfáradtam előző nap, ezért megbeszéltük Dáviddal, hogy együtt megyünk végig a versenyen. Azért így jobb volt, mintha egyedül kellett volna végignyomni.

- Teljes az összhang közöttetek gyakorlás közben is? Milyen úgy edzeni, hogy a testvéreddel együtt készülsz?

- Ritkán szoktunk közösen edzeni, de nem csak csapattársak vagyunk, hanem ellenfelek is. Persze szoktunk együtt elmenni futni, de egyébként más elfoglaltságok miatt se tudnánk összeegyeztetni, hogy mikor mit edzünk, ezért muszáj egyedül tréningezni. Nem a legjobb megoldás ez így, hiszen sokkal könnyebb másokkal együtt készülni, de sajnos ez van. Persze mindig segítjük egymást a testvéremmel, amiben csak tudjuk.

- Otthon is a sport a központi beszéd téma?

- A sport itthon mindennapos téma. Én sajnos olyan vagyok, hogy lehet velem mindenről beszélni, de, ha valaki szóba hozza a sportot, akkor nehéz leállítani, mert imádok róla beszélni.

- Van rivalizálás a testvéred és közted a sport terén?

- Természetesen van rivalizálás minden egyes versenyen. Ez viszont nagyon sokat segít nekünk a fejlődésben. Sokkal jobban küzdünk egymás ellen, mintha másokkal szemben kellene. Régen még néha vitáztunk is emiatt, de most már elfogadjuk, ha jobb a másik, és örülünk egymás sikerének minden téren. Emellett nagyon sokat tanulunk a másiktól. Mindig megtárgyaljuk a verseny tapasztalatokat, ami jól jöhet. Így tudjuk, hogy ha valamelyikünk hibázott, akkor azt a hibát legközelebb egyikünk se fogja elkövetni még egyszer. Egyébként az ő legjobb tulajdonsága, hogy nagyon segítőkész és szorgalmas. Mindent meg tesz a jó versenyért: nagyon gondosan elvégzi a feladatokat, és mindenre odafigyel, nem csak a pályán teszi oda magát.

- Körvonalazódnak már a terveid a következő szezonra?

- A következő szezon még számomra is a legnagyobb kérdés. Az ifjúsági világbajnokság Amerikában, az EFNS Finnországban lesz. Nem kell mondanom, hogy egyik se egy olcsó mulatság, és persze mindkettőn nagyon szeretnék elindulni. Egyébként biatlonozni jobban szeretek egy kicsit, mint sífutni, ami inkább a VB mellett szól, de az EFNS egy hatalmas buli, van esély egy jó eredményre, így hát oda se lenne rossz kijutni.
A két fő cél ez, de persze ezek mellett szeretnék minél több kisebb sífutó és biatlon versenyen is szerepelni. A legnagyobb álmom az, hogy kijuthassak egyszer az olimpiára.Tudom, ez még nagyon messze van, de tényleg ez minden vágyam. Sajnos jövőre érettségi, és el kell gondolkozni a továbbtanuláson is, ami nem lesz egyelőre ugyanis még nem igazán tudom, mi lenne számomra a legmegfelelőbb.