Új szezon, új célok! Egy sikeres nyári felkészülés és egy remek zermatti edzőtábor sorozat után bizakodóan kezdtem neki a Világkupa szezonnak!
A versenyszezonom a tengerentúlon kezdődött, első világkupa futamom Lake Louise-ban volt. Egy héttel a verseny előtt utaztunk oda, hogy akklimatizálódjunk, ráhangolódjunk a lesiklásra.
Sikerült is már az első versenyemen egy kiváló eredményt csúsznom, teljesíteni a célomat, amit kitűztem a szezon kezdésekor: világkupa pontokat szerezni!
Első nap lesiklásban a 30. helyezés jutott nekem, ami 1 világkupa ponttal járt. Rájöttem, hogy nem is lehetetlen a világ legjobb 30 sízői között lenni! Másnap már nagyobb önbizalommal startolva sikerült 26.-nak a célba érnem.
A következő napon a Super-G futam már nem sikerült olyan jól, mint ahogy a szezon hátralevő felében sem sikerült a közép hosszúságú, gyorsaságú ívekre ráéreznem.

Visszatérve Európába egy kicsit lassúbb tempóban folytattuk a versenyzést, ugyanis idén, lesiklás helyett óriás-műlesiklást rendeztek. Ez az állomás nem bizonyult túlságosan sikeresnek, nem tudtam további VK pontokat gyűjteni. Szuper-kombinációba kevéssel maradtam le a pontszerzésről. Egy közepes és magamhoz képest jó szlalom futammal a 33. helyezéssel kellett megelégednem.

Karácsony előtt már felgyorsítottunk, Val d’Isere-be utaztunk. Pályafutásom során itt már sikerült jó eredményt elérnem, habár most más pályán rendezték meg a versenyt, úgy tűnik, innen mindig jó szájízzel távozok. Sikerült megint az első 30 közé férkőznöm, és újabb két VK-ponttal jutalmaztak meg a 29. helyezésemért, lesiklásban. Sajnos a rossz időjárási viszonyok miatt lemondták a Super-G versenyt. Ez után következett néhány nap pihenés, karácsony a családdal, és edzések.

Az újévet St. Anton-ban, Ausztriában folytattuk, ahol nagyon jeges pályán mértük össze a tudásunkat. Technikás pálya fogadott bennünket, szűk ívekkel. Ez a pálya nem nekem kedvezett, inkább a technikás versenyzőknek. Itt sajnos nem sikerült újabb pontokat gyűjtenem.
Olaszországba vezetett tovább az utunk, Cortina d’Ampezzoba, ahol csodálatos a napfelkelte látványa és fantasztikus érzés a két szikla között lesiklani…! Kedves emlékek fűződnek ehhez a pályához… Lesiklásban egy hajszálon múlt a pontszerzés, 32.-ként értem célba, majd Super-G-ben a 46.-nak.

A szezon legfontosabb időszakához érve, Schladmingba utaztunk, a Világbajnokság színhelyére. Első számom a Super-G volt, de a 35. rajtszám után megszakították a versenyt a sűrű köd miatt, így nem versenyezhettem. Nagyon bosszantott, hogy nem bizonyíthattam!
Következő versenyszámunk szuper-kombináció volt, ahol az előkelő 19. helyezés jutott nekem! Legutolsó versenyemen, lesiklásban nem sikerült a legjobb formámat hoznom, talán elfáradtam a zsúfolt hét után, nem jól osztottam be az erőmet. De tanulság a jövőre nézve. A 23. helyezéssel kellett megelégednem. Többet vártam el magamtól!

Ám a szezon nem ért itt véget, még maradt esélyem pontokat gyűjteni. A VB után újra Franciaországba utaztunk, Meribelbe, ami az egyik legnagyobb síparadicsom, ahol valaha jártam.
Lesiklásban sikerült újra pontokat gyűjtenem. A pálya feléig jól csúsztam, majd rontottam, és ’’csak’’ a 26.-nak értem célba. Utólag, a verseny elemzésén tudtuk meg, hogy volt olyan szakasz, ahol én voltam a leggyorsabb… Másnap Szuper-Kombinációban indultam, de a lesikló futamban, egy letörésnél lekéstem a következő kaput, és kicsúsztam.

A szezon, számomra utolsó Világkupa versenyén, Garmisch-Partenkirchen-ben állhattam rajthoz, ahol a pontjaimat megdupláztam. Habár az edzések nem mentek túl jól, gondjaim voltak a pálya egyes szakaszain, mégis sikerült összeszednem magam, és egy remek futamot csúsznom. 18. lettem, ez volt életem legjobb eredménye! Ennél jobban nem is zárhattam volna a szezont!!!
Ebben a Világkupa idényben összesen 26 pontot gyűjtöttem.
Szeretném szponzoraimnak megköszönni a lelkes odaadásukat, támogatásukat! Köszönet a Magyar Sí Szövetségnek és a Fullsport SE klubomnak; a WeltAuto-nak a biztonságos és kényelmes Audi A6-t; a fejszponzoromnak, Atrobene; a Suunto magyarországi kirendeltségnek és mindenkinek, aki egy kicsit is hozzájárult a felkészülésemhez, vagy aki követte a versenyzésemet és szurkolt nekem!
Nem utolsó sorban köszönöm az edzőimnek, Zakariás Zsoltnak és Stark Mártonnak remek munkájukat, és rendíthetetlen bizalmukat!