"Jól utaztunk, bár a végén szakadó esőben, kicsit izgalmasan landoltunk Szocsiban, a repülőtérről pedig, ami nincs messze az Olimpiai Falutól, még három órába telt, míg mindenki elfoglalhatta a szobáját. A Magyar Csapat három helyszínen kapott szállást: a gyorskorcsolyázók a tengerparti faluban, az alpesi sízők onnan egy órányi utazásra a hegyen, a sífutók és a biatlonisták pedig hozzájuk közel fognak lakni. A falu nagyon újszerű, a szobák hatalmasak, tágasak. Az orosz önkéntesek és biztonságiak rengetegen vannak, nagyon kedvesek, segítőkészek, udvariasak, bár a szervezés még nem teljesen tökéletes. Hosszú utunk volt, a péntek a pihenésről szól" - tájékoztatott Szocsiból péntek reggel Siklós Erik, a Magyar Csapat sajtóattaséja a mob.hu-nak.
„Fárasztó utunk volt, mert egész este repültünk, és pakoltuk a táskáinkat, de végre itt vagyunk. A szállás nagyon jó, már kipakoltunk, csak arra várunk, hogy a léceket is a tárolókba vihessük. Lent a völgyben már két napja szakad az eső, de fent a hegyen szerencsére hó esik. Ma még pihenünk és megismerjük a környéket, aztán holnap reméljük edzés” – tudósított a helyszínről Farkas Norbi.
Szabó Milán a következőképpen foglalta össze a kalandos érkezést és a fogadtatást:
„ A reptér után 40 perccel az oroszon kívül semmilyen nyelvet nem beszélő biztonsági személy leszállított minket a buszról, hogy ellenőrizzen minket, majd 20 perc értetlenkedés elteltével, 45 kg felszereléssel kb.1km séta és lépcsőzés után felszállhattunk egy kabinos sífelvonóra öltönynadrágban és ünneplő cipőben összefagyva ... sok felszerelés-cipeléssel fűszerezve elfoglaltuk a gyönyörű szép, szemkápráztató szobánkat az olimpiai faluban. Abból, hogy még a takarítószemélyzet javában takarított, és a padlón vékony fűrészpor pihen és az egyik szinten ragyogó fürdőből szennyvízszag jön, csak feltételezni merem, hogy nem véletlenül "kellett" késnünk. Sebaj, itt vagyunk az olimpián és legalább jó a kaja!”